Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Nincstelenek

, 294 olvasás, Sárhelyi Erika , 8 hozzászólás

Elmélkedés

Itt, hol egymásba érnek az üvegházak,
a beton didergő virágokat növeszt.
Gyökértelenségük felfalja e század,
s jó, ha jut majd nekik olcsó fakereszt.

Tépett szirmaikra rádermed a hajnal,
ahogy az év lassacskán konok télbe ér.
Régen nem perelnek sorssal-zivatarral,
egynyári álmaikat belepi a dér.

Megjegyzés: (2008. október)

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Sárhelyi Erika
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 324
Regisztrált: 1
Kereső robot: 25
Összes: 350
Jelenlévők:
 · Déness
 · gazzo


Page generated in 0.5462 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz