Navigáció


RSS: összes ·




Szonett: Ne félj tőlem

, 447 olvasás, LouisdelaCruise , 4 hozzászólás

Szerelem

CCLIV. szonett

Álmaim, már álmaidba feledkeznek
Minden éjjelen, s minden nappalon;
De érzem, hiába int, " ne félj tőlem"
Te kételkedsz, s rémület ül arcodon.

Szemem igazgyöngyöt sír, s mezítelen
Lábadnak ajkam forrása ád hűsét,
S míg szavam is csak súg, s szélbe lebben;
Majd így csókolja égre szerelmét!

Szivárvány szárnyán, égen függő Nap,
Míg rongy-függöny-rojtjain esőcseppek
Szeretkezve csókolják a vágyaimat.

Kagylót kíván az igazgyöngy, s meztelen
Lábaidat a hűs vizű kis patak,
S szellőbe szórt szavam, a szerelmed!

Megjegyzés: 2008.08.28

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Szonett
· Írta: LouisdelaCruise
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 188
Regisztrált: 1
Kereső robot: 17
Összes: 206
Jelenlévők:
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.2332 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz