Gyerünk, élj, hisz ezt akartad,
Mikor a gödörbe elkapartak,
Rád fekete földet hordtak,
És érted jöttek a holtak.
Azt mondtad szeretnél
Feltámadni, megint élni,
Nem pedig a tűzben égni,
Végre megint nem félni,
Mindent igaznak, szépnek vélni.
Gyerünk, élj, hisz erre vártál,
Mikor sötét sírod felett álltál
Engem először megláttál
És a pokol felé szálltál.
Nem lenne hát jobb
Feltámadni, megint élni,
Nem pedig a tűzben égni,
Végre megint nem félni
Mindent igaznak, szépnek vélni?
Gyerünk, teljesítem vágyad,
Megvetem újra a hideg ágyad
Itt van a hitvány életed
Nézd csak végig a képeket!
Biztos jobb lenne
Feltámadni, megint élni,
Nem pedig a tűzben égni,
Végre megint nem félni
Mindent igaznak, szépnek vélni?
Gyenge voltál, bűnös, buta,
Az élethez borzalmasan suta
Cél nélkül teltek el hetek
Minek az élet így neked?
Nem kell neked
Feltámadni, megint élni,
Nem pedig a tűzben égni,
Végre megint nem félni
Mindent igaznak, szépnek vélni.
Azt hiszed, hogy tán most más lesz?
Hogy majd valaki emberszámba vesz?
Lesz, ki a szádba ételt tesz,
Valaki, ki nem csak elvesz?
Hát már nem akarsz
Feltámadni, megint élni,
Nem pedig a tűzben égni,
Végre megint nem félni
Mindent igaznak, szépnek vélni?
Ugye, hogy jobb lenne égni
Mint feltámadni, élni?
Ugye, hogy jobb lenne itt lent,
Mint azokkal ott fent?
Ugye nem akarsz visszamenni,
Megint ember lenni?
Ugye jobb egy sarokban félni,
Mint újra velük élni?
De már késő, indulj
Feltámadni, megint élni,
Nem pedig tűzben égni,
Végre megint nem félni
Mindent igaznak, szépnek vélni!
Másnak keresztbe tenni,
A sok pénzt hazavinni,
Aranyserlegből inni,
Bután mindent elhinni,
Újra embernek lenni.
|