Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Varázslat

, 301 olvasás, Destiny , 10 hozzászólás

Gondolat

Ablak előtt esőcseppből
szőtt szürke függöny,
monoton ütemet ver
léptem ritmusára, ahogy
verandára csal a hajnal.

Lelkem levetni készül
nyűgjét fájó testemnek,
tavaszt, nyarat idézne.
Lassul a ritmus, szűnnek
a cseppek, ég dereng.

Arany torkú madár
mesébe fog, dúdol,
felhők szaladnak szét,
napsugár libben égre
kérlelem: még, még!

Meghátrál a szürkeség,
gyémántként ragyognak
a nemrég hideg cseppek,
szám sarkában cinkos
mosoly bujkál újra.

Hiszem, felhőt magam
űztem, madár hangját
én igézetem, napsugarat
varázsoltam, szökő
hitem visszafogtam.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Destiny
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 215
Regisztrált: 2
Kereső robot: 32
Összes: 249
Jelenlévők:
 · Napfeny
 · PiaNista


Page generated in 0.1403 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz