Navigáció


RSS: összes ·




Regény: Egy ember szerelmi története

, 284 olvasás, Medve , 1 hozzászólás

Szerelem

- Volt már olyan érzésük, hogy megtalálták életük szerelmét, de mégis cserbenhagyták?
- Hadd meséljek el egy szívszorító történetet egy ifjú fiatalemberről, aki átélte mindezt és megbűnhődött érte.



1. Fejezet

Találkozás


Egy forró szeptemberi estén, a Gellért hegy szobrának lábánál, mikor már csak a nap halvány sugarai látszanak a horizonton, összegyűlik egy társaság. Nagy ismerkedések közepette elhangzanak az éppen akkor aktuális viccek, melyekből hatalmas nevetészápor keletkezik. Természetesen egy ilyen fiatalokból álló társaság nem hiányolhatja az alkohol fogyasztást sem. Kis idő múltán, mikor már a hangulat tetőzött, az ifjú fiatalnak nagyon megtetszett az akkor, még számára ismeretlen lány, aki csak a korlátnak támaszkodva iszogatta frissítő italát. Nagy lélegzet vétel közepette odament hozzá és egy pár humor után beszélgetésbe elegyedett vele. A lány minden tréfa után díjazta a humort egy jóízű nevetéssel. Lassan már úgy tűnt barátaik számára, mintha régóta ismerték volna egymást. Az idő csak telt és telt. A társaság igen jókedvűen szórakozik a szinte kietlen hegyen. Akkori óra tájt a fáradság fogalma, már mindenki számára ismert volt. Így hát, lassan, de biztosan azzal a tudattal éltek, hogy haza kellene indulni így 11 óra tájt. Eléggé nagy megpróbáltatást jelentett a lefelé vezető út a hegyről, de nem telt bele pár pillanat és a pesti rakpartról "tiszteletünkre" tűzijátékot szerveztek. Mikor a tűzijáték véget ért, a társaság elindult lefelé a hegyről. Nagy nevetések közepettén történt a dolog, mert az alkohol a társaság nagy részét illuminált állapotba hozta. Ám így hamarabb sikerült teljesíteni az utat. A hegy lábánál nagy búcsúzkodások közben a fiú megpróbált valamiféle kontaktust teremteni a lánnyal, ám inába szállt a bátorsága, de tudva, hogy egy ilyen szép és okos lányt ismerősei közé tudhat, boldogan vándorolt haza a messziségbe.




2. Fejezet

Az első lépések



Másnap a Magyar Gyula Kertészeti Szakközép Iskolában felhőtlen volt a boldogság. Sajnos az ifjú nem találkozott kiszemelt vadával, de nem szomorodott el. Mikor az Örömóda csengetésként hangzott fel, jelezve az éppen aktuális óra végét, szívverése felgyorsult, hogy vajon milyen úton-módon köszönjön a leányzónak. Nem telt bele alig fél perc és a lépcsőn felfele menet megpillantotta a lányt, kinek haja úgy csillogott, mint a nap első sugarai a felhők közt. Ekkor a tömeget semminek tekintve odalépett mellé, megmarkolta lágy, puha nádszálvékony karját, és ahogy azt a szokáshoz illik a mai világban 3 puszit adott kis orcájára. Ekkor a lány valóban meglepődött, mert mint látni lehetett rajta nem vette észre az ifjú fiatal legényt. Aznap akkor találkoztak utoljára. A fiú egyik ismerősét megkérdezte, hogy nem-e tudná megadni egy leányzó elérhetőségi címét. A konkrét illetőt Nagy Alexandárnak hívták, aki egy bűbájos elragadó egyéni személyiség. A fiú gondolkodás nélkül felvette vele a kapcsolatot. Mikor elkezdtek beszélgetni azt gondolta, hogy ő is egy szokásos tinilány. De nagyot csalódott érzéseiben, mert ahogy beszélgettek rájött, hogy ez a lány nem csupán külsőre egyedi, de minden elképzelést felülmúlóan érzéki és megbízható. Nem telt el olyan nap, hogy ne beszélgettek volna egymással 4-5 órát, melyek eléggé komoly témájúak voltak.




3. Fejezet

Az a bizonyos Születésnapi parti



A kedves ismerősömnek volt a 18. életévét betöltő napja. Azon a napon a fiú késve érkezve ám, de odatalált Soroksárra, ahol egy kerti helységben zajlottak az események. Tisztelet tudóan ő is vitt magával egy kisebb fajta ajándékot az ünnepeltnek. A partihoz nélkülözhetetlen hangulat a zene forrás. És a szendvicses tál sem maradhatott ki az estéből, na meg a rágcsálnivalók és az édességek. Eltelt egy óra jó hangulatban telve és a fiú észrevette, hogy a leány, akit kiszemelt magának barátnőjén fekszik. "Viaskodnak". Azon pillanatban megragadta a lány karját, felemelte a két talpára és azon nyomban egy forró csókkal illette ajkát. Nem tudni miért, de a lány érzett valamiféle határozottságot a fiúban, ami neki nagyon imponált. Minél jobban telt az idő iszogatással és mulatozással, annál jobban belejöttek a társalgásba és a mulatásba. Érezték egymáson, hogy valamilyen helyzet kialakulóban van.



4. Fejezet

Szeptember 16. -a, délelőtti események



Másnap kora hajnalban hideg időre virradtunk. A társaság nagy része álomba merült a fáradtságtól, de voltak páran akik tűrték az éjszaka megpróbáltatásait. Lassan a nap első szikrái megjelentek a hátunk mögött a fák lombjai közt. Ránk köszöntött a reggel. Fél tíz tájékán Szandi bejelentette, hogy neki sajnos haza kell mennie, mert 11 órára szülei hazarendelték. Nem tétovázva a fiú felajánlotta magát, hogy hazakíséri őt. A lány ezt tisztelettudóan elfogadta. Ahogy ültek a buszon hazafelé menet érződött mind a kettőjükön és egyben látszódott a másnaposság hatása. Amikor beérkeztek egy központi helyre (Örs Vezér Tér) a fiú úgy gondolta, hogy ha már itt van elkíséri a lányt a neki legmegfelelőbb buszmegállóba. Mielőtt elérkeztek volna arra a helyre a lány gondolatában furfangos ötlet támadt, hogy kicsit megtréfálja a fiút, ha már ilyen kedves volt, hogy elkísérte idáig. Szám és szín szerint a piros 276E járatú busra vártak, de mivel a buszon a szám fekete felirattal volt jelezve, gondolta ez nagyon mókás tréfa lesz. Persze a fiúnak már rég otthon kellett volna lennie, és csak teltek a percek. De a fiú átverésével még mindig sikerült szóval tartani a fiút, hogy hamarosan jön a busz. Még mindig semmi. Az agyi ütőerek, már mind egy szálig elpattantak amikor is a lány az évi nevetését kiélve bevallotta, hogy itt nincs semmiféle piros jelzésű busz. Ekkor a fiú arca vörösebb lett, mint egy gőzölgő homáré, de nem adta fel ilyen könnyen. Magához húzta a lányt és mindenféle gondolkodás nélkül szájon csókolta. Ez a módszer igen hatásosnak tűnt, mivel a lány nem hagyta el a fiú ajkát. Ebből látszódóan kialakult egy új és csodás kapcsolat kezdete. Innentől fogva mindenhova együtt jártak szórakozni. Az iskolában olyanok voltak, mint a borsó meg a héja. Elválaszthatatlanok voltak. Egyes emberek ezt nem nézték jó szemmel, de ez nem akadályozta meg őket szerelmük kibontakozásában.



5. fejezet

Tervezés a jelenben



Rengeteg elképzelésük volt a jövővel kapcsolatban. El tervezték közös útjukat és együttlétüket a jövőben. Ám egy ballépés következtében egy December télies napján közbe szólt a fiú helytelen gondolkodása.



6. fejezet

A megbántás napja



Aznap a fiúnak és a lánynak 8 órája volt és megbeszélték, hogy iskola után találkoznak a parkban, majd együtt mennek a haza felé vezető úton. A fiú már előre látta, hogy nagyon össze fogja törni a lány szívét. De a lány még mit sem sejtve ölelkezett és csókolózott vele a villamoson. A buszmegállóba érve megkérte a lányt, hogy üljön le a padra, mert fontos dologról van szó. A lány még mindig nem értette, hogy mi lehet olyan fontos dolog, amiért így viselkedik. Aztán ránézett a fiú arcára és látta, hogy ebből jó dolog nem fog kisülni. A fiú a rettegéstől elfogott szemébe nézett és elmondta a következőket:
- Fiú: Szandi, valami fontosat el kell mondanom. Kettőnkről van szó.
- Szandi: Igen? Hallgatlak édesem.
-Fiú: Na, szóval arról lenne szó, hogy nekem ez a kapcsolat még túl korai.(a lány csodálkozó szemekkel meredt a fiúra.)
-Szandi: Hogy érted hogy korai? Túl gyors vagyok neked?
- Fiú: Nem erről van szó, csak én még nem állok készen egy ilyen féle kapcsolatra. Meg tudod, elég sokszor veszekedtünk is és talán mindkettőnknek jobb lenne, ha ezt a dolgot most inkább hanyagolnánk.
A lány már nem bírta tovább idegekkel és elkezdett sírdogálni. A fiú próbált segíteni a helyzeten, de csak rosszabbodott. A lány nem értette a dolgot, hiszen annyi szép közös élményük volt együtt és ez a szakítás most nagyon váratlanul érte, mint derült égből a villámcsapás. A lány sminkje elkenődött az arcán, ahogy megpróbálta letörölni záporozó könnyeit. A fiú adott neki egy zsebkendőt és vigasztalásként megpróbálta felvidítani azzal hogy idiótát csinált magából fényes nappal. Ez sikerült is neki és látszólag a lány egy fokkal mosolygósabb lett. Felálltak a padról és odamentek a buszmegállóba. A fiú búcsúzásképpen, csak ennyit mondott:
- Fiú: Bocsáss meg nekem.
És utoljára adott neki egy búcsúcsókot. A lány felszállt a buszra, de amint a fiú visszanézett reája látta, hogy ül a busz ülésén, zenét hallgat, és az ablaknak dőlve sírt. Majd a busz elindult és aznap már többet nem találkoztak és msn-en sem beszéltek.


7. Fejezet

Másnap


Újból eljött egy újabb hét. Hétfő reggel 7:30 perc. A fiúnak gyakorlata volt az iskolában. Az osztálytársaival hamar eltelt ez idő és végre nekiállhattak a tízórainak. A fiú gondolta találkozik ismerőseivel és bement az A épületbe ami a fő épülete volt az iskolának, és mikor lefele haladt a lépcsőn szembetalálkozott egykori szerelmével. Látta a lány szemében a gyötrődést és a szenvedést, nem mertek egymás szemébe nézni, mikor elhaladtak egymás mellett. De nem telt bele 2 másodperc és mind a ketten visszanéztek egymásra. Tudták, hogy ez a szakítás egyiküknek sem tett jót. Főleg a lánynak nem. A fiú miután találkozott ismerőseivel visszament a gyakorlatra. Aznap már csak az iskola után találkoztak, de akkor sem mertek egymás szemébe nézni, mert érezték egymás szemében a fájdalmat. Főleg a fiú a lányéban. Mindketten egy villamossal mentek haza, de külön szelvényben utaztak. A fiú hazaérve rögtön bekapcsolta számítógépét, és megnézte hogy a lány fent van-e és tudna-e esetleg vele beszélni. Nem volt fenn. Ámbár nem telt bele 2 perc és bejelentkezett. A fiú komótosan ráköszönt:
- Fiú: Szia Szandi
A fiú csak várt és várt, de semmilyen választ nem kapott. Attól tartott, hogy örökre összetörte kedvese szívét. Ám 5 perccel később a lány visszaírt:
- Szandi: Szervusz
- Fiú: Ne haragudj, a tegnapi dologért, de muszáj volt elmondanom mert nekem ez túl korai volt még és eléggé sokat is vitáztunk.
- Szandi: Tudom, hogy még fiatal vagy és nem igen állsz késszen egy komoly és hosszú kapcsolatra, de ezeken lehetett volna változtatni, főleg a vitázó részén.
- Fiú: Igen, eben teljesen igazad van, de én nem akartam hogy folytatódjék a kapcsolat. De hogyha gondolod azért még lehetünk barátok. Vagy annyira összetörtelek hogy a pokolra kívánsz?
- Szandi: Nem, lehetünk barátok.
A fiúnak nagy kő esett le a szívéről mert ezzel a tudattal élve, hogy a lány lassan de biztosan túl teszi magát a dolgon, elköszönt és kikapcsolta a gépet.


8. Fejezet

Szilveszteri túra


December 29-én a társaság ismét összegyűlt. De egy túra sem kezdődhetett el egy kis alapozás nélkül egy helyi kocsmában. A fiú és a lány is ott volt azon a bizonyos napon. Addigra már mindketten megbékéltek és remekül szót értettek egymással. Amint legurult pár kör az emberek torkán és jól befűtötte őket az utolsó kör rövidital. Nekivágtak a hosszú túrának. Nagy nevetéssel és iszogatással telt a túra nagy része. Amint felértek a hegy tetejére megálltak 1-2 órás pihenőre. A lány egy kisebbfajta kőre ült le egy szomorúfűz alá, amit vastagon belepett a hótakaró. A fiú, hogy tréfát ejtsen gondolta megrázza az ágat, hogy az azon lévő hózuhatag a lány nyakába essen. De mint szokás szerint a fiú póruljárt. A lány ugyanis észrevette hogy a fiú valamilyen csínyt végez így hamarfelpattant, a hó pedig a fiút lepte be teljes egészében. Mint egy korai mikulás bácsi úgy nézett ki. A lánnyal együtt a körülöttük lévé emberek hatalmas nevetésben törtek ki, csupán egy ember nem örült velük. Az esemény okozója vagyis a fiú. Ő ugyanis ennek következtében félmeztelenre kényszerült vetkőzni, hogy a megannyi havat kirázza a kabátjából, pulcsijából és a pólója alól. Ekkor a lány odalépett hozzá és szájon csókolta. A fiú ezt viszonozva átölelte és beleélte magát a szenvedélyes csókba. Majd egyik barátja odalépett mellé és elhívta beszélgetni a többiektől félreeső helyre és kérdezett tőle valamit.
-Barát: Te, most neked csak arra kell a Szandi, hogy jól érezd magad vagy nem tudod elfelejteni és tényleg szereted őt és azért csinálod.
A fiú ezen elgondolkozván a lányra nézett, majd egy kis idő múlván eléje lépett, mélyen a szemébe nézett, bátorságot merített és feltett neki egy igen meglepő kérdést.
-Fiú: Szandi, meg tudsz nekem bocsátani és újra tudnánk kezdeni ezt a kapcsolatot?
A lány várt pár másodpercet, majd mosolygó arccal és csillogó szemekkel mondta a választ.
-Szandi: IGEN
A fiú örömét kinyilvánítva átölelte a lányt, ahogy csak tudta, majd ránézett és könnyeket ejtett, de ezt leküzdve szájon csókolta a lányt. Innentől fogva a lány bizalmába fogadta a lányt és a túra további része örömmel, vidámsággal és szerelemmel telt el.


9. Fejezet

2007. December. 31-e


Kora este találkoztak az Örs vezér Terén, majd együtt mentek el a lány osztálytársához, hogy ott ünnepeljék a Szilvesztert. Amikor valaki vendégségbe megy akkor, illik valamiféle ajándékot vinni. A fiú, így hát egy sporttáskában vitte az ajándékot, melynek rakománya az alkohol ital volt… Körülbelül este 8 óra táj érkeztek oda. És onnantól kezdve iszogattak és mulattak. A mulatásba beleértve a vízipipát, az iszogatást, az evést, a tévézést és az e napon elmaradhatatlan petárdázást is. Éjfélt ütött az óra mutatója. A tévében elhangzott a himnusz. Felállva figyelték, majd mikor vége lett, meghúztak egy üveg sört, Szandi csak pohárból ivott, de abban is vodka narancs lötyögött. Telt múlt az idő és lassan már mindenki kidőlt az italától, így hajnali 3 óra tájt.



10. Fejezet

Szenvedélyes újév első napja


Reggel 8 óra táj forró csókkal keltette a fiú a lányt, melytől vidám lett az újév első napja. Összze pakoltak és elindultak, mert a lánynak haza kellett érnie 9 órára. Elindultak. Szerencséjükre a busz éppen bent állt a buszmegállóban és épp indulásra készen állt, mivel a vészjelzők megszólaltak, így futásra kényszerültek. Épp hogy feltudtak szállni. Leültek és kényelmesen megvárták, míg a busz megérkezik oda, ahova ők szerettek volna menni. Megérkeztek és leszálltak. A másnaposság miatt eléggé lassan, de biztosan ballagtak a havas utakon. "A 67-es úton, járunk itt dideregve. "Elérték a lány lakását. Bementek és minden cuccot hátra hagyva befeküdtek az ágyba. A fiú nem sokat tétovázott azon, hogy mit kezdjen. Így hát odafordult a lányhoz és szorosan átölelte, majd nyaki táját elkezdte csókolgatni. Erre a lány érzéki hangokat ejtett ki a száján. Ezek után már ő sem ellenkezett. A fiú lassan elkezdte lehúzni a lányról a blúzát. Hajzuhatagába mélyen belemarkolt és magához húzta, mely által egy csókot adott a lány reszkető ajkaira. De nem a hideg futkározott végig egész testén, hanem a vágytól teli gyönyör. A lány is besegített az akcióba, hát lehúzta az ifjú pólóját és a felsőteste látványától elepedt. Kezével végigsimította a kiduzzadó izmokat melyektől mégjobban begerjedt. A fiú két ujjával kikapcsolta a lány melltartóját és rögtön neki is látott a kis játszadozáshoz. Nyelvével finom kör-körös mozdulatokat tett a lány hegyként meredő bimbója körül. Másik kezével masszírozni kezdte a szabad keblét. Majd átváltott és a nyakát kezdte harapdálni, melytől a lány annyira felizgult, hogy a pokol 100 tüze hozzá képest csak egy gyufaláng volt, majd ettől a démoni lány belevájta karmait a fiú hátába. Segítettek levenni egymás nadrágját és a fiú dél felé vette az irányt. Nem telt bele pár pillanat és máris a lány csiklóját masszírozta nyelvével. Úgy ficánkolt a nyelve, mint a szárazföldön lévő halacska. Aztán felvett egy kisebb fajta iramot és nyelvét bedugta olyan mélyre amennyire csak lehetett. Ettől a lány egy gyengéd sikolyt kényszerült ejteni, mert nem bírta visszafogni vágyait. Addig-addig izgatta míg a lány ledobta őt az ágyra és átvette az irányítást. Ahogy a fiú alsónadrágjába dugta kezét, érezte a fiú vágytól duzzadó, égig meredő falloszát. Majd egy határozott mozdulattal előhúzta azt a fiú boxeréből és nyelvével kóstolgatni kezdte a végét. Gondolta nem áll meg, így száját hatalmasra tátva bekapta szerelme hímvesszőjét. Kezével is rásegített a mozgásban. 10 perc kényeztetés után helyet cseréltek és a fiú lassan bedugta farka végét, mely eléggé könnyen ment hisz előtte teljesen felizgatta a lányt. Szép lassan betolta, míg végül teljesen a magáévá tette. A lány érezte hogy a hüvelyében egyre dagad az "eres méteres". A fiú megragadta alulról a lány csípőjét, felemelte és miközben benne volt, ide-oda tologatta. Jobbra-balra, ki-be. És ezt vagy egy harminc percen keresztül végezte, közben különféle pózokat és helyzeteket vettek fel, melyekkel fokozták érzelmeik viharát. A lány halk suttogással jelezte hogy gyorsabb iramot szeretne mert közel van már az élvezethez. Így hát a fiú idejét nem tetézve gyorsabb iramot diktált, melytől a lánynak hatalmas orgazmusa kerekedett és kitört belőle a benne szunnyadó lény. A fiú is erős rángatózásba kezdett mert neki is ki kellett törnie mint egy vulkán. Miután már mind a ketten az élvezet csúcsán voltak, lefeküdtek egymás mellé és szoros ölelkezésbe burkolóztak. Ilyen állapotba voltak egészen addig, míg álomba nem szenderültek.



11. Fejezet

Szép élet


Így teltek napjai. Nem volt olyan nap, hogy ne bújtak volna egymásba, hogy nem vacsoráztak és fürödtek együtt és nem keltek külön, mert érezték, hogy a sors egymásnak teremtette őket. Csodás hónapok teltek el mindaddig, amíg…



12. Fejezet

A második ballépés


Szép kora tavaszi reggelre ébred az egész világ. Az iskolában jó volt a hangulat, mert itt volt a pénteki nap, ami azt jelentette, hogy hétvége közeleg, mely bulizással szokott általában eltelni egy átlagos kamasz életében. Mikor találkoztak reggel fél nyolc tájt a lány nekifutásból ugrott a fiú nyakába, aki alig bírta megtartani az egyensúlyát, mert legszívesebben inkább a földön fetrengett volna a lánnyal. amíg az iskolában voltak, amikor csak lehetett rá alkalmuk egymásé voltak. Így telt el a tanítási nap, míg a végén elérkeztek arra a pontra, hogy megint az Örsön voltak. A fiú megkérte a lányt, hogy ne siessen haza, mert beszélniük kell. A lányba abban a pillanatban bele állt a hasi görcs, melytől lekényszerült ülnie. És tudta előre, hogy mi fog rá várni. A fiú ismét kezdeményezett:
-Fiú: Szandi, gondolom sejted, hogy mért vagyunk itt ezen a helyen, ugyan azon a padon.
A lány még csak az első mondatot hallotta meg, de máris könnybe lábadt a szeme az ijesztő érzéstől, hogy megint bele fog csapni a villám. És a lány feltett neki egy tényfeltáró kérdést.
Szandi: Te meddig akarod még ezt velem csinálni? Mért jó ez neked, hogy összejöttünk és megint csak fájdalmat okozol nekem? Mivel érdemeltem ki ezt a kínszenvedést? Nem adtam meg neked mindent amit kértél? Szerelmet, boldogságot, bizalmat? És te képes vagy megint összetörni? Kérlek felelj. MIÉRT?
-Fiú: Szandi, nem veled van a baj, hanem velem… Én éreztem, hogy mindent megadtál nekem, csak belém nyilallt a lelkiismeret furdalás, hogy téged csak kihasznállak és nem akarlak tovább kínozni ezzel. De erre nem most jöttem rá, hanem már 1 hete. Csak nem mertem elmondani, mert pontosan ettől a pillanattól tartottam, hogy megint látlak sírni. Mert én azt szeretem benned, hogy amikor meglátlak reggelente és a mosolyod megvakít és felébreszt álmatlanságomból. És megígérem, hogy többet nem leszek az életedben.
-Szandi: Azt kérlek ne tedd. Az rendben van, hogy fájdalmat okoztál nekem és kétszer összetörted a szívem, de megölni ne akarjál mert tudod, én még mindig szeretlek. Legalább, ha nem lehetünk együtt, legalább hagyd meg nekem azt az örömöt, hogy láthatlak nap mint nap és talán újból barátok tudunk lenni. De most kell nekem egy kis idő, hogy ezt a traumát feldolgozzam. Ismét csak fájdalmas búcsúval váltak el, de ezúttal a fiú nem adott a lánynak csókot, mert érezte, hogy ezek után nem hogy a lány ajkát, de az életét sem érdemli meg.




13. Fejezet

A külön töltött hónapok



Szokás szerint teltek múltak a hónapok. Egy pár hét után megbékéltek és megbeszélték egymással, hogy kettőjük közt lévő kapcsolat csak barátság lehet. És a lány ki is mondta nyíltan, hogy többet ezek után nem fog szerelembe esni, mert még egy ilyen fájdalmat nem tudna elviselni, mert abba már belehalna. De ebben az egész történetben az volt a legironikusabb ominózus eset, hogy ez alatt az idő alatt sokkal jobban együtt voltak, mint amikor komoly kapcsolat fűzte egymáshoz őket. Együtt eljártak bulizni, moziba jártak és még egyéb hasonló szórakozó helyre. Ugyanúgy jól érezték magukat, sőt, még annál is jobban. Volt, hogy ott aludtak egymásnál, esténként akkor össze is melegedtek. Csak egy különbséggel. Nem voltak együtt, mint akkoron, hanem mint legjobb barátok. Tudták, ha már nem lehetnek ismét szerelmesek, legalább az életet élvezzék ki. Hisz az életet nem a lélegzet vételek száma határozza meg, hanem az, amikor eláll a lélegzetünk. Tudták, hogy szeretik egymást, mégis nem merték kimondani, hogy szerelem bontakozott ki ismét.



14. Fejezet

A vártnál is váratlanabb fordulat



Közeledett a nyár és az iskola is már a végét járta. Ilyenkor, a fiatalok megbolondulnak, hogy szabadságot kapnak az élettől 2,5 hónapra. A szokásos társaság 1-2 alkalomra ismét összegyűlt. Jókat bulizgattak, sokat nevettek és élték szabadon az életüket. A fiú és a lány tartották a kapcsolatot, bármilyen úton módon. Telefonon, interneten és ha engedte az idő, akkor találkoztak is. Ám egy nap a fiú nem bírta tovább idegekkel, mert a lányt nagyon szerette és nem tudta elfelejteni, szívéből kizárni, mert nagyon féltette a múltbéli események miatt, amiket ő mesélt, ahogy párszor zaklatták és nagyon féltette, nehogy valami idegen alak letámadja és bántódása érje. Ezért fokozatosan ráközelített a lényegre és a szakítás után 3 hónappal már nagyban a nyár közepén rákérdezett egy fontos dologra. És le is írta neki a véleményét.
Fiú üzenete: Szia Szandi. Valamit el kell mondanom neked. Tudom, hogy sok csalódást okoztam, de mégis be kell vallanom. Nem tudlak kiverni a fejemből. Amióta szakítottunk nem tudtam nem rád gondolni. De mégis meg kell kérdeznem. Tudom, hogy elfelejtettél, mint "élettársat" de én akárhogy is próbáltam nem megy. És tudom, hogy egy bizonyos falat építettél magad körül és én ezt nem szeretném lebontani, de nem is húzom tovább az idődet. Van rá esély, hogy harmadszorra is együtt legyünk? Tudom, hogy sok mindent elcsépeltem, de szeretném jóvátenni a hibáimat, hogy egy tiszta új lappal tudjunk kezdeni. Amint elküldte az üzenetet szívverése a kétszeresére gyorsult. De nem telt bele pár pillanat, és a telefon csörgése szakította félbe a csendet. Látta, hogy üzenetet kapott. Abban a pillanatban felkapta a telefonját és megnyitotta az üzenetet. Amit abban a pillanatban látott elkapta a felhőtlen öröm és pityergés.
Szandi üzenete: Csak egy karnyújtásnyira van tőled kedvesem.
Ezzel a tudattal élve valóra vált minden elképzelése, mert amíg nem voltak "hivatalosan együtt" egyikük sem érezte az élet boldogságát, mert tudták, hogy egymás nélkül az életük semmibe vész. Így hát szerelmük ismét teljes és újból kezdtek és bepótoltak mindent, amit eddig elmulasztottak.



UI: Ez a történet valós események alapján készült el és mind máig szerelmük teljes virágzásban tündököl.


Folytatás várható

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Regény
· Írta: Medve
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 203
Regisztrált: 3
Kereső robot: 29
Összes: 235
Jelenlévők:
 · bArthAKata
 · Napfeny
 · Sutyi


Page generated in 0.1763 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz