Elrohant mellettem az idő kocsija
Bárhogy igyekszem nem érem utol soha;
Viszi életem negyven esztendejét,
Nem maradt belőle csupán néhány emlék.
Feltöröm emlékeim lezárt ajtaját,
Mely mögött tartom napjaim örömét, bánatát;
Ülök az asztalnál, fejem lehajtom,
Könny, s mosoly követik egymást arcomon.
Kis bicikli, melynek kereke eltörött,
Apám újat hozott, s vele örömöt;
Tornácon elköltött vasárnapi ebéd,
Most is érzem anyám főztje ízét.
Bújócska öcsémmel hűvös lombok alatt,
Szomorúság elveszett játékok miatt;
Boldog kacagás az első hó láttán,
Szipogós lábfürdő szánkózás után.
Óvodai körhinta, leugrani tilos,
Mégis megtettem, mert olyan csábos;
Lányok szoknyája, csupa rejtelem,
Csalánnal verték el türelmetlen kezem.
Első nap az Iskolában, mintha ma lett volna,
Ajtóba kapaszkodtam, könnyezve, ordítva;
Ismeretlen arcok, s új környezet,
Kíváncsiság győzött a kétségek felett.
Kivert ablak, törött szék, a játéknak vége,
Asztaloshoz vándorolt Jó Apám pénze;
Szemem előtt felvillan megannyi létkép,
Válja egymást édes, és keserű emlék.
Megjegyzés:
2008 10 28
Maglódi Imre