Navigáció


RSS: összes ·




Ez+az: Kőbe vésve?

, 275 olvasás, Destiny , 2 hozzászólás

Gondolat

Kotorászom, keresgélek, rátalálok elfeledett írásaimra, és azt látom, hogy olyan, mintha megállt volna az idő. Ha nem látnám alatta a dátumot, azt hinném, hogy tegnap fogalmazódtak meg. Mintha kőbe vésték volna, és képtelen lennék rajta változtatni.

Hányszor hagysz el, és térsz vissza te csalfa perszóna: hitem?

"Kedves Naplóm!

Mostanában valahogy nyugtalan vagyok. Talán azért, mert ahogy múlik az idő, mint egy kis edénykében, cseppenként gyűlik a jó és a rossz, az öröm és a bánat, és néha olyan jó lenne hangosan kimondani azokat a gondolatokat, melyek nem hagynak aludni, egész nap motoznak, elkísérnek mindenhová.

Van, amit megoszthatok veled, mert számomra is világosak, és ha leírom, akkor szép sorokba rendezgetem, érthetőek számomra, és más is érti.

De mi van azokkal a gondolatokkal, melyeket még a magam számára sem tudok megfogalmazni, kimondani pedig nem lehet? Bevallom kedves naplóm, ilyenkor hűtlen vagyok hozzád. Amikor már úgy érzem, hogy túlcsordul az edényke, leülök a némán villogó monitor elé, ujjaimat a billentyűkhöz érintem, és hagyom, hogy maguktól írjanak. Hagyom, hogy a titkos, cinkos csendben kopogjanak, kinyitom a gátat, amit addig építgettem, hogy utat törjön magának a kuszaság.

Az ujjaim kimondják a kimondhatatlant, a legtitkosabbakat. Nem figyelek semmire, csak az érzésre, ahogy lassan szűnik bennem a feszültség, mintha valaki finoman venné le a súlyt a vállaimról, amit már annyira nehéz volt cipelni. Az iram lassul, már nem türelmetlenek az ujjaim, már az utolsó betűket pötyögtetem.

Mintha álomból ébrednék, már tisztább fejjel főzök egy kávét, rágyújtok, sétálgatok, húzom az időt. Aztán visszaülök a gép elé és olvasok. Olvasom magam. Biztos én írtam, hiszen egyedül vagyok. Mégis, mintha tőlem idegen lenne, pedig én vagyok. A magam elől is elzárt, eltitkolt gondolatok, érzések. Döbbenten ülök, mintha olyan tükörbe néznék, ami most mutat igazi képet, igazi arcot, most látnám magam teljes mivoltomban.

Rájövök, hogy nem létezhet olyan barát, nem lehet körülöttem senki, akinek ezeket kimondhattam volna, hiszen még én is hitetlenkedve nézek szembe magammal. Elolvasom újra és újra, mert végre tudom, látom, érzem, hogy én vagyok, amit magamnak sem vallottam be addig az világossá válik, és tudom, most egy ideig képes leszek gyűjtögetni az élet nyújtotta cseppeket.
Már lecsillapodva nyúlok a billentyűhöz, mellyel kitörlöm…
2007.03.23"

Gyűlölöm ezt a követ, vésett mintáival gúnyol, ugyanakkor úgy látom magam benne, mint egy tükörben… Fogva tart, nem enged, pedig én nem vagyok kő… Még…

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Ez+az
· Írta: Destiny
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 305
Regisztrált: 0
Kereső robot: 25
Összes: 330

Page generated in 0.236 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz