Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A magány órái…

, 767 olvasás, Lyza , 22 hozzászólás

Sajgó lélek

Magányban élek és miközben
testemen átfut a gyötrelem,
a zárt ablakon a szél rezzen,
elsüvölti elmúlt életem!

Neked szól e végső üzenet,
leírom megszentelt nevedet.
Bélyeg nélkül kapod levelem,
a koldusod lettem szerelem.

Gyertyafényben fürdetem szemem,
faggyú cseppen, olvad kezemen,
táncol lángja, nyaldossa arcom,
kint lassan lép a szürke alkony.

Sanzon zokog kopott lemezen,
búcsút jajong, megül fülemen.
Magányos szobám hűlt rejtekén,
hol boldogok voltunk te meg én!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Lyza
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 61
Regisztrált: 1
Kereső robot: 39
Összes: 101
Jelenlévők:
 · Sutyi


Page generated in 0.12 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz