Halvány napsugár szomorúan nézi,
sok fa bokor, az elmúlást idézi.
Szél a leveleket igen csak kavarja,
zizegve repül s lehull az avarba.
Túl a dombon kökénybokor áll,
fekete ruhája gyöngysor a nyakán.
Tarka levelekből koszorú haján,
úgy fest mint egy gyászoló leány.
Árvalányhaj úszik szerte a rónán.
jégcsapok csillognak oda lent a tónál.
Homokszemet sodor messze a szél,
majd jégvirágot hoz nekünk a tél.