Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Az ősz margójára

, 542 olvasás, szaby , 1 hozzászólás

Természet

Halvány napsugár szomorúan nézi,
sok fa bokor, az elmúlást idézi.
Szél a leveleket igen csak kavarja,
zizegve repül s lehull az avarba.

Túl a dombon kökénybokor áll,
fekete ruhája gyöngysor a nyakán.
Tarka levelekből koszorú haján,
úgy fest mint egy gyászoló leány.

Árvalányhaj úszik szerte a rónán.
jégcsapok csillognak oda lent a tónál.
Homokszemet sodor messze a szél,
majd jégvirágot hoz nekünk a tél.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: szaby
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 178
Regisztrált: 2
Kereső robot: 23
Összes: 203
Jelenlévők:
 · Öreg
 · Sutyi


Page generated in 0.1201 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz