A hintó suhan a sötét erdőn át,
utasa így a tájból semmit sem lát.
Múlik az idő közel éjfélre jár,
a hat fehér paripa ekkor megáll.
Komor kastély falán rózsaága fut,
ám ablakain a gyertyafény kigyúlt.
Éjhercege az ajtó kilincshez ér,
Vendége apró keze kezébe fér.
A bejárat nyitva áll, belép a pár,
a tánctermet beragyogja a fényár.
Halkan szól a keringő, remek zene,
suhog a nő kék ruhájának selyme.
Az éjherceg boldogan öleli hát,
keringőzne vele egy életen át.
Szállnak és repülnek lelkük összeér,
ám ébred a hajnal a tánc véget ér.