Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Sóhaj a szélben

, 792 olvasás, Lyza , 20 hozzászólás

Szerelem

Óh, miért ver ily sebesen a szív,
ha gondolok rád újra és újra.
A hangod pedig csábítóan hív,
mint egy szomjazó dervist a kútra.

Ha simogat az őszi napsugár,
benne érzem kezednek melegét.
Szemed tükre mint éles fénysugár,
vetíti vissza íriszem színét.

Sóhajom hozzád szálldos a széllel,
öledbe röppen, mint egy kismadár,
simogasd csendben, égő lelkeddel
hálózd körbe, mint hosszú selymes sál.

A képzelet szárnyán veled vagyok,
ölelj meg úgy, mint soha senki mást.
Didergő szívemben helyet hagyok,
izzó szerelemmel nézzük egymást.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Lyza
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 320
Regisztrált: 0
Kereső robot: 23
Összes: 343

Page generated in 1.0239 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz