RSS: összes ·továbbiakirodalomzenegalériakönyvajánlópályázatokprogramajánlóhírek
2008-10-22 13:00:00, 286 olvasás, gyemant , 10 hozzászólás
a lábnyomokat melyekben más láb már nem illik agyagszövetekben a mezőt-szelő patak most is frissen őrzi időmosta szelek téged emlegetnek rossz gyerek lehettél kitudja mint minden más kiskorú kinek fülét tépik de ha szólni tudna az a földig hajolt évszázadon-túli nagy mester-gerenda mely láthatta a kínt anyád védő dédelgető kezét s mesélne még a szomszéd-falu legszebb szirénjéről a mécses alatt írt szerelmes szavakról kint a kóró úgy áll most is vágatlan s álmatlan a nép mint nemesed idején a göröngy is az maradt peng a kapa bele mind a mai napig vállunkon a terhe asztal is van melyről a zsír csorog de annál több a száj száj mely ma is éhes az igát húzó ló bizony még ma sem szokott hozzá a veréshez egy mély gondolat- gyűjtötte könnycseppel lett több az Ér mi maradt a kőkemény vágyból egészen holtodig kezed nyoma mely aranyat ér melyben más kéz már nem illik Megjegyzés: a település felvehette az "Ady Endre" nevet
Kinyomtatom
Pieris · Πιερίς