Navigáció


RSS: összes ·




Jegyzet: A szerelem barlangjában

, 560 olvasás, placebo , 4 hozzászólás

Elmélkedés

A napok kétségbeejtőek, taszítóak, ehetetlenek.
Mindenhol ugyanaz az érzés, tömör keserűség, artériás vérzés. Élvezhetetlen hónapok, ájulás ízű rosszullét vesz körül. Leálló vesék, kiszáradt bőr a fémjele az életemnek.
Hangom csak nyűg a szélnek, így hát a ház sarkában le is teszi, messzire sosem viszi.
Ágyon ülve, kezemben pisztoly, arcomon tátongó lyukra keresem a mosolyt, ilyenkor mindig felidézlek téged, mint szép reményt és csendben elhagyom a pusztulás szigetét. Miközben összerakom arcod újra, ráeszmélek, hogy szépséged angyali, vágyakozásom pedig minél inkább messzebbre üldözi. Nem tartozol semmivel, talán csak örök szerelemmel. Életem végigéig hordozlak magammal, te leszel hangulatom vezetője, minden jónak elrontója.
Álmomban ott voltál, karomba aludtál, bűnös lelkem előtted vánszorgott, keresve a megbocsátást.
Ohh, hogy keresem az idő kulcsát, mivel magamat szabaddá, téged sokkal boldogabbá tennélek. Nem utazna egyedül a villamos, a busz, nem lenne elhagyatott megálló, nem maradna magányos a szívem.
Nem lennék egyedül a földön.
De most is felébredek, kezemben gyűrt lepedő, a földön boros üveg, a hamutartó megtömve foglal helyet az ágy mellett. Magába szippant a félelem.
Miközben a lyuk felé közeledem, víz nincs benne egészen, csak kígyók, békák lakoznak belsejében, de visszamenni lehetetlen, mert ami elmúlt, azon változtatni nem lehet.
Újra kell kezdeni.


2008-10-19

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Jegyzet
· Írta: placebo
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 303
Regisztrált: 2
Kereső robot: 19
Összes: 324
Jelenlévők:
 · alfabata
 · arttur
 · gazzo


Page generated in 0.3179 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz