Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ez a mű audio formában is megtalálható az oldalon. ötvenegy

, 2423 olvasás, czila , 2 hozzászólás

Elmélkedés

sokadjára önt rám lélekfényt a hajnal,
sokadik augusztus kínál meg arannyal,
sokadik bánatom üvöltöm a mélybe,
sokadik kígyómnak cseppen kútba mérge.

kevés gazdagságom látványa nem aggaszt,
boldogságom apró hajójában - ballaszt.
tengerekre vágyom, feszül mell-vitorlám,
hátamon bal múltam, jobb kezemben kormány.

elhagyom az árnyam, futok sebbel-lobbal,
nincsen maradásom, hol az érzés koplal.
várom kikötőmben a szökőár dagályt,
utolsó fohászom dübörgésbe kiált:

bárcsak jönnél velem, s lenne utunk álom,
képzeletünk ringna türkiz óceánon,
mikor ébredeznénk szigetünk fövenyén,
boldogan nyújtóznánk; szerelem s te meg én.

építenénk kunyhót, körben nyílna virág,
miénk lehetne, egy újraformált világ.
dallam lenne hangod, andalognék veled,
patak csobogása kísérné éneked.

merengésem tükrén kő kavar hullámot -
nincs kikötőm, bárkám, egymagamban állok.
eltelt ismét egy év, - lassan már egyre megy -
börtönöm falára felvésem: ötvenegy.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Ez a mű audio formában is megtalálható az oldalon. A mű audio formátuma:

ötvenegy


Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: czila
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 314
Regisztrált: 2
Kereső robot: 24
Összes: 340
Jelenlévők:
 · Déness
 · Pancelostatu


Page generated in 0.3147 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz