Ki úgy érzi mindent tud;
majd érzések és álmok
sűrűjében a lépést elvéti
- talán a semmi és a tudás
mezsgyéjét ugyanúgy érinti.
Tört részekből összerakja
magát, s gyök alatt a
tapasztalat számokká érik,
míg gondolatai súlyától
egy csillagkép tűzkerékben végzi.
Majd álmaiból elméletét
újra felépíti, s szerkesztett
halmazaiban a szilánkok
még így is vérét kérik.
Feltépi hát sebéből a még
számolatlan időt,
átértékeli a múltat - s szelídít jövőt.