Maga előtt tolja szeptember az őszt.
Míg tétova szélben kavarog a lomb,
halkul a napsugár, könnyeivel küzd.
Télbe forduló lesz holnap már a gond.
Tompa hangon kopogtat az elmúlás.
Új időkről dal immár több nem fakad.
Lomha szárnyú, szürke hátú látomás
hallgat, s körbe zsong a kopasz ég alatt.
Ablaka mögé behúzódott mályva
bámul, amint lehull csüggeteg az ág,
és emlékképét sáros hantba zárja
lombját elveszítő, didergő világ.
Megjegyzés: 2008. október 8.