Navigáció


RSS: összes ·




Ez+az: Pláza

, 1028 olvasás, SzergejSzergejevics , 3 hozzászólás

Ezek vagyunk

Végre! Az izgalom a tetőfokára hágott, az emberek csak úgy taposták egymást... Megtörtént, amire már mindenki napok óta epekedve várt: Megnyílt a Balaton Pláza!

Etikailag úgy helyes, ha előre bocsátom: mindig is fenntartásaim voltak a plázákkal. Nemrégiben láttam a tévében egy műsort egy amerikai óriás-plázáról, amelyben iskolától kezdve minigolfpályán és "shop-ok" tömkelegén keresztül a rendőrségig minden megtalálható. Vajon csak bennem merült fel a kérdés: tényleg ide tart a világ? A jövő nemzedéke tényleg arra van kárhoztatva, hogy egy hatalmas dobozban élje le életét?
Na jó, ez egy kicsit szélsőséges példa. És bevallom töredelmesen, én is ott voltam a nyitáson... Csodás élmény volt... Talán az ár-akciók miatt tömörült több száz ember a bejárat húsz méteres környezetébe? Dehogy! Csak a tény, hogy első legyen, a versenyszellem hajtotta a magyart. Egy kis keresgélés után felfedeztem a parkoló (ami mellesleg akkora, mint a pláza) felöli bejáratot, ahol elvileg „ csak” fél órát kellet várni, hogy a következő hullám bemehessen.
Másfél óra után végül bejutottam. A hatás lenyűgöző: az emberek, még bent is egymást lökődve, tolakodva nyomulnak előre… De vajon hova? Hova tovább? Erre sajnos nem kaptam választ, és noteszem keresgélése közben én is eltűntem valahol a tömegben. Végre találtam egy tollat is, és elkezdetem jegyzetelni. Egy, kettő, három, négy... összesen húsz. Húsz helyen vehetek magamnak megfizethetetlen ruhákat, "nagyon divatos" rózsaszín cipőket, esetleg bikinit, giccses válltáskát vagy zoknit. Nagyszerű! Ezt felismerve elkeseredtem, hiszen ilyesmikre akkor pont nem volt szűkségem... Amint valaki a gyomromba könyökölt, rájöttem, hogy a nagy nézelődésben egészen megéhezetem. Amikor azonban megláttam a hat büfét egymás mellet egészen zavarba jöttem. Úgy döntöttem, hogy a magyarkonyhán eszem valamit... Ja, persze: Miért is lenne magyarkonyha itt Magyarországon? Sebaj, nézzünk inkább valami filmet... Nehéz volt feldolgozni azt az örömet, hogy hirtelen kétszer annyiért mehetek moziba. Így hát erről a programról is lemondtam, úgyis közel járt már az esti tűzijáték ideje. Kár, hogy nem találkoztam valaki bennfentessel. Talán meg is köszöntem volna, hogy mostanában szinte minden héten van tűzijáték. Így még azt a kis örömöt is elveszik, amit korábban a ritkasága miatt nyújtott... Az arcomba hulló maroknyi pernye tovább fokozta kellemes hangulatomat... Sok, maradandó emlékkel tértem haza.
De mind ez nem számít! Mért is kritizálom ennyire a plázát? Hiszen lényegében olyan csodálatos egy hely. Olyan nagyszerű, hogy a fiatalok újabb helyen tömhetik fejükbe a fölösleges információkat. Újabb hely, ahol elkölthetjük fölösleges húszezreseinket. Újabb téma, amiről reggelente a buszon pletykálhatunk. Igen! Ez kellett Veszprémnek. Bizonyára így gondolják azok is, akik minimálbéren vegetálnak. És a hajléktalanok is. Új része az életünknek... Vagy talán az új élet?

-Szergej-


Megjegyzés:    Egy kis glossza, mely újságban sajna nem jelent meg... A veszprémi pláza nyitására írtam... Persze, tudom, hogy ez nem irodalmi műfaj, de talán nem rúgtok belém, ha leközlöm mégis...

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Ez+az
· Írta: SzergejSzergejevics
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 325
Regisztrált: 0
Kereső robot: 23
Összes: 348

Page generated in 0.6666 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz