Múlnak a jó idők, és én is
Felzárkózom szépen lassan.
Reggel kelek, este fekszem,
hogy bánatomat ne mutassam.
Képek, hangok, álmok, fények,
színek, vágyak, már nem érnek
utol engem. Igyekszem.
Mégis néha, ha megállok, attól tartok, attól félek… örökké fog ez tartani.
S ha nem, hát addig, amíg élek.