A cicám meg a kutyám
Mindig veszekednek
Egyszer aztán mégis
Képzeld, kibékültek!
Mi lesz ebből, ajaj!
Lehet ez csak mese?
Csak álmodom? Hejaj!
Pedig mily jó lenne!
Egyik napon észrevettem
Egymás hátán aludtak
Otthonunkba figyelgettem
Hogy zajlik a jóindulat.
Örültem is nekik nagyon
Hogy most ily édesek
De azért gondoltam
Máskor tán nem így lesz.
Vagy talán barátság?
Hiszi a bánat!
Kutya és a macska
Sosincsenek jóban.
Pár napig így volt ez
Éltek boldogságban
Örvendtem is neki, hogy
Ők ily jóba vannak.
Aztán egyszer történt
Beteg lett a kutya
S a macskát azzal bízta
Menjen a tisztásra
Hozzon neki folyóvizet
Mert ő így kívánja
De a macska nem oda ment
ahová az akarta
Ment a nagynénjéhez
Vitt neki kis tejet
Úgy elment az idő
Hogy a vízre nem tellett.
A kutya mérges lett
Beteg, s nem kap vizet!
Összevesztek ezen,
S azóta nincs már móka
Aztán észrevettem
Felkeltem, ez álom volt.
Tán még mindig jóba van
A két állat egymással?
Még mindig össze voltak bújva
Barátként, jóban s rosszban
Csak mosolyogtam rajta
Hogy ily rosszat álmodtam.
Megjegyzés: (10 évesen írtam)