Újra csak bolyongok a semmiben,
Azt hittem, hogy igaz lehet enyém ő, de tévedtem.
Az álomvilág újra csak messze szállt,
Ábrándjaim mindörökre engedem,
S beférkőzött létem egészébe,
Most újra el kell hagynom vágyam,
Mert túl messze a part.
1000 évnek színes árja semmivé lett,
Egy pillanat le lett csak s elfeneklett.
Soha nem jön vissza már,
Soha nem lesz már enyém.
Még ha vissza is jönne az örömarany madara,
Már nem lesz kiért.
Megkövült a lelkem, lehúzta a mocsár,
Nincs már ár, mi kiragadjon,
Csak a nap holt sugara jön, hogy betakarjon.