Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Nincs többé vihar!

, 462 olvasás, furstjohnny , 0 hozzászólás

Néhány szóban

De kár, hogy
bohém ifjúként szerettelek,
hittem, hogy szemed fényében
örökké sütkérezhetek.
Miért változtál át hűvösnek,
közömbösnek, és idegennek,
mikor vártam a percet,
hogy veled lehessek.

De kár, hogy
széttiportad az emlékeinket,
hogy felejthetetlen perceinkre
fájdalmasan emlékezzek.
Miért fojtottad meg szerelmemnek
félelmetes lángoló tüzét,
mikor elragadó mosolyoddal
minden gondomat eltüntettél.

De kár, hogy
rideg sorompókat raktál
kettőnk közé, elválasztva
minket végleg, mindörökké.
Miért súgtál a fülembe
kedves, hamis szavakat,
mikor a csalfa szíved
rég másé volt titokban.

De kár, hogy
szerelmünket elpusztítottad
s köztünk egy kongó, üres,
ásítozó szakadék maradt.
Miért nem a bájos, kedves,
szerető arcodat mutattad?
Most, hogy nem vagy velem,
halálos mély csend van
és nincs többé vihar!

Megjegyzés: (Szeretettel szerelmemnek, Évának.)

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Néhány szóban
· Kategória: Vers
· Írta: furstjohnny
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 19
Regisztrált: 0
Kereső robot: 17
Összes: 36

Page generated in 0.0466 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz