Az élet árnyékos, hűvös és szomorú felében élek, ott ahol kevesen járnak,
s ha járnak is mind boldogtalanok, s az élettől már semmi bíztatót se várnak.
Nem sokan ismerik e helyet, s hogy melyik út vezet ide, azt még kevesebben tudják,
de ha egyszer megismered nincs megállás, lendületesen szállsz oda, ahol szívedet látják.
Látják, hogy darabokban hever, s azt többé senki nem szedheti össze csak az,
aki összetörte! Lehet nem készakarva tette, de mégis csak Ő képes helyretenni azt.
Ő, aki fényességet hoz a homályba, s melegséget a zord időkre, s közelsége éltető,
bár mégsem tudni mikor tűnik el, s jön vissza hozzád, hogy az vele legyen elviselhető.
Szinte függővé válsz. Nem bírsz Tőle elszakadni, s ha éppen nincsen veled megőrülsz,
és jönnek az elvonási tünetek. Élet értelemvesztése, és ilyenkor semminek se örülsz.
Az elfolytott bánat jön, lát és öl ilyenkor, könyörtelenül, senkinek sem kegyelmez,
belülről emészt fel, akár a féreg az almát, és ilyenkor az már csak rosszul érez.
Érzi azt, amit sokan nem, vagy csak azt hiszik hogy érzik, s becsapván magukat,
élnek egy álomvilágban, melyet maguk generáltak, s csak sütettik a hasukat…
Online látogatók:
Látogató: 109
Regisztrált: 2
Kereső robot: 19 
Összes: 130
Jelenlévők:
