Amatőr Művészek Fóruma

interaktív kortárs művészeti portál

Navigáció

A1 - 1008 X 80px

Vers: az éj II

2008-09-25 12:00:00, 344 olvasás, Zsiga Lajos , 15 hozzászólás

vers, versek, gondolat, merengés, tűnődés, révedezés, álmodozás,

hallgasd, hogy
serceg
a gyertya lángja
mikor
ráfújnak a szellemek
néha viaszt isszák
olykor
magasra nőnek
s ropják a táncot
rám nem is néznek

sóhajt az éj
a gyertya fényénél
elakadt szavak
hófehér papíron
sírva zokognak

ó te éj
annyi mindennek
cinkosa
öledbe ring
szerelem és a halál
vonagló testek
szabad színpadán
hol keveredik
múló élet jaja
s a szerelem tüzének
balzsamos illata
félők és bátrak
kínzó otthona

hallom ahogy
dobban az éj szíve
ájult depresszió
rideg csendjébe

mint szűz
- a hold-
kitakarja testét
s bámulják
a csillagok
ezernyi rejtélyét

mellettem alszol
fényed
rám vetődik
hogy öleljelek meg
ha nem is vagy itt

Kinyomtatom