Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Elmúlás

, 343 olvasás, lyanoka , 1 hozzászólás

Halál

Rádtör az éj, álmod karma tépi széjjel,
Zubog a vér, elönt néma szenvedéllyel.
Sikoltva éledsz, a Hold némán rádröhög,
Amit sosem értesz: füledben vad dal hörög.

Hiénaként vonyít a fájdalom, dallama mélyen remeg,
Eldobott tested megtapodva, elhagyva hever.
Csak a lélek szárnyal fenn a sötét éjben,
S megmártózik a végtelen fényességben.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Halál
· Kategória: Vers
· Írta: lyanoka
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 316
Regisztrált: 1
Kereső robot: 24
Összes: 341
Jelenlévők:
 · arttur
 · gazzo


Page generated in 0.2862 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz