Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Apatikus sóhajok

, 558 olvasás, furstjohnny , 0 hozzászólás

Sajgó lélek

    Magányom pókhálós szigetén
    fásult vággyal sóvárgom
    egy meghitt mosolyért,
    egy őszinte hű szóért.
    Messzire mélázó tekintetem
    számon kéri az eltékozolt időm:
    tovatűnt múltam úttalan célját
    soha ki nem tapinthatom.
    Csak egy gonosz álomvilág
    feszegeti a hajdani ifjúságom.
    Néha felbukkan konok vágyam
    vibráló gondolatfüzére,
    amit bágyadt szemmel
    már fakón, derengve láthatom.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: furstjohnny
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 15
Regisztrált: 2
Kereső robot: 19
Összes: 36
Jelenlévők:
 · ferzoltan
 · Zsiga Lajos


Page generated in 0.0405 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz