ilyenkor
amikor az ősz is
fénytelen veti
magát
a hidegbe
ne kövesd
a napot
maradj
a mánál
fehér
alkonyokban
ne lásd
holnapot
óvd csak
a szépet
s őrízd
emlékeid
miket
jókedvében
a forró nyár
adhatott
az idő
úgyis rohan
velünk
vagy nélkülünk
meg sem
pihenve
fénysebesen
halad
könyörtelensége
sírdogáló
lanton
nem penget
húrokat
beszéde
szűkszavú
nem ígér
nem is ad
ne
ilyenkor
ősszel már
ne kövesd
a napot
dermesztő
hidegben
a felleg közt
fagyott