Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A síron túl

, 402 olvasás, lyanoka , 2 hozzászólás

Halál

Mikor kezed kinyúl, s arcomat érinti,
Rámnézel és nem tudsz többé hinni.
Szemeidre már csomót kötött az álom…
Magányosan bolyongok a hideg holdvilágon.

Télbe fordult szerelmem tavasza,
Hordja, csak hordja a szél a fekete havat.
Tört kriptám fölött lidércfény lobog,
Nem vigyáznak már rám a megsebzett angyalok

Hulló égi csillag, mely utadban ragyog
Letaszították őt a sötét démonok
Világítok neked sohase félj
Mert az éjben neked én vagyok a fény.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Halál
· Kategória: Vers
· Írta: lyanoka
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 156
Regisztrált: 1
Kereső robot: 14
Összes: 171
Jelenlévők:
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.1696 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz