Mikor kezed kinyúl, s arcomat érinti,
Rámnézel és nem tudsz többé hinni.
Szemeidre már csomót kötött az álom…
Magányosan bolyongok a hideg holdvilágon.
Télbe fordult szerelmem tavasza,
Hordja, csak hordja a szél a fekete havat.
Tört kriptám fölött lidércfény lobog,
Nem vigyáznak már rám a megsebzett angyalok
Hulló égi csillag, mely utadban ragyog
Letaszították őt a sötét démonok
Világítok neked sohase félj
Mert az éjben neked én vagyok a fény.