Navigáció


RSS: összes ·




Ez+az: Önáltatás(?)…

, 407 olvasás, Maryanne , 0 hozzászólás

Szerelem

Meg kell győznöm magam: Keveset érsz!
Bolond szívem! Őtőle jót miért remélsz?
Ha nem leszel erős, értelmetlenül veszel,
Hiszen Ő "józanságával" életet vesz el…

Kemény, talán lelketlen, már nem tudom,
Érzéseimet szemébe már nem mondhatom,
Szívemnek Ő olyan mint tüdőmnek a levegő,
Oxigén s szeretet nélkül nincs bennem erő…

Sok szeretet jut nekem, s mégis kevés,
Gazdag vagyok, hisz ölel pár kis kéz,
De egyben szegény is, hisz akiért éltem,
Kivel boldogságot reméltem, el nem értem…

Gazdag vagyok, mert van ki engem szeret,
Ki jó szóval, kedvességgel jó útra vezet,
Puszik, ölelések az apróságoktól, s Nikimtől,
Nem engedik hogy lemondjak az életemről.

De Nélküle "koldusszegényként" élem napjaim,
Bár ölelne még, s vinne acélos karjain.
Mint régen, de tán csak képzetem barangolt,
S mit szerelemnek hittem, csodaszép álom volt…

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Ez+az
· Írta: Maryanne
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 315
Regisztrált: 1
Kereső robot: 34
Összes: 350
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.2793 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz