Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Fagyos csókok visszhangja

, 534 olvasás, furstjohnny , 0 hozzászólás

Sajgó lélek

Ne hagyd kialudni szerelmem parazsát…
(Harmadik feleségemnek, házasságunk
hetedik évében.)


Fátyolos szemmel követem
lappangó érzelmed
háborgó tengerét,
mint léket kapott hajó,
agonizáló süllyedését.
Éterszagú bágyadt felhő
lopakodott közénk
kövéren,
fagyos csókok visszhangja
kopog arcunkon
jéghidegen.

A kővé dermedt unalom
dobhártyasértő csendjét
végtelenítve hallgatom,
miként szövöd
egyre vastagabbra
deprimált gondolatod.
Szomszédunk vigyora
gurul szanaszéjjel,
orgiába csapva,
szétfolyik siratószobánkban
egetverő hullámaival.

Fejünk felett újra
töri a csendet egy kutya
fájdalmas vonítása,
gazdája ordibálva
belerúgott oldalába.
Néha egymásra tekintünk
s egy rideg, idegen
szempárral találkozunk:
magunkba roskadva
szidjuk fanyar sorsunkat,
titkon egymást okolva.

Lélekrontó rákfenénk
szuvas tartóoszlopa,
váratlan reccsenéssel
megroppant:
egy betévedt légy
zümmögés megzavarta
néma szitkozásunkat,
önpusztító halálunkat.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: furstjohnny
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 16
Regisztrált: 1
Kereső robot: 19
Összes: 36
Jelenlévők:
 · Raven


Page generated in 0.0396 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz