Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Túlvilági kedvesem

, 357 olvasás, Jerryco , 1 hozzászólás

Ezerszín

Sorsomat a hátamon, elhordom, cipelem,
Hiányos is kicsikét, nincs benne, szerelem.
Az enyém, hát megszoktam, lenyomja vállamat,
Lassú életem után, várom halk halálomat.
Szertenézve, visszanézve, nincs bennem fájdalom,
Mert ha csak rá gondolok, hallhatom, láthatom.
Angyal volt ő nekem, szívemnek belseje,
Életemnek sava-borsa, sorsomnak veleje.
Ő már nincs és hamarost én sem leszek,
A kéz mely simogatta, néha még megremeg.
Levegőben jár a markom, beszívnám illatát,
Rég eltávozott a kedves, de tudom, vár: odaát!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Vers
· Írta: Jerryco
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 202
Regisztrált: 2
Kereső robot: 23
Összes: 227
Jelenlévők:
 · Pancelostatu
 · PiaNista


Page generated in 0.2246 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz