De élned kell…
Bár szeretnél ár ellen fordulni,
idő démonával szembe szállni,
egy hintán ülni ami elringatna,
belefektetne szép álom karjaiba.
Mily jó lenne…
hogyha a valóságtól elszakadnék,
fejem homályos sejtelmek szédítenék,
mint a bor mi elkábítja érzékeid,
mámorától szempillád nehezedik.
De élned kell…
Az ember olyan, mint a gyöngyhalász,
számtalanszor lemerül egy életen át,
aztán reményt vesztve üres kézzel,
felbukkanjon fogyó oxigénnel.
Mily jó lenne…
Lemondani már, de vonz a mélybe
az igazgyöngy sejtelmes fénye,
merül fuldokolva, merül végig,
kutat, keres eszméletvesztésig.
De élned kell…
Ha enyém lenne a szivárvány fénye,
El kell tűrnöm az esőt érte,
Ha elvakítana gyémánt fénye…
Búsan töprengek, mily jó lenne
De élnem kell…