Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Elmúlik, majd lesz

, 396 olvasás, Halott , 1 hozzászólás

Elmélkedés

Halott fának törzse emelkedik,
Egy messzi dombról búsan ki,
Szelíden hullának levelei,
A lemenő napban csillan
Egy-két barnább elő,
Kétesen kacsint az ég
A messzi tájra,
Járnak a varjak egyre másra
Kertekben a hervadó virágok szirmai közt
Surrannak az éji szellők
Várják a nap halálát kergetik a vesszőt
Mely már régen virágzott…
Talán nem is virágzik újra…
A szomszéd kutya sem futkározik a kertben
El van ő is a házában halkan csendben
Véget ért a nyár a vígan dongó méhek sem
Merészkednek már ki újra a rétre, szerte a térbe
Vége hát ennyi volt, ennyit ért?
De hisz jövőre is, lesz tavasz akkor is, jön tél
Meg nem áll az egész végtelen kört alkot
Ha meg is halnak a virágok, hiába szunnyad a táj
Meg nem állhat, hisz mindig jön egy új holnap.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Halott
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 18
Regisztrált: 6
Kereső robot: 17
Összes: 41
Jelenlévők:
 · Destiny
 · fenytores
 · Napsugár
 · Öreg
 · Szati
 · Tiberius


Page generated in 0.0434 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz