Valami eredendő bűnt keres
Egy belső hang mely útra
Egy újabb világból érkezett
Bennem a szót, mint parányi
Érzésben rejtőző világit
Egy hitbeli színpadra tereli
S csecsemőig rágja le húsomat.
Ez a születések újraszületése
Egy elnémult, hamis világ volt
Mely oly sok kínt és mosolyt
Hit és szeretet reményében
ébreszt még ma is szívetekben
Hit, melyet hinni kell csupán
S oly boldog tőle az ember
Mert adni tud, s majd kapni fog.
S ha kérdésem idézem e földön
Hát a válasz az, hogy ördög az
Mely engem ily csúnyán megkísért
Az életünk, a múlt titkait
Már évezredek óta elénkbe tárta
De ember fia csak azt akarta
Hogy uralma alá a földet
egy új korszak kezdetéig
talán csupán érdekből uralja
Furcsa hazugságok a napok
S a sok évezredes papok
Mind csak a napra néznek
Ha sunyi teteiken szégyenkeznek
E világot, majd ha az igaz ember uralja
Szép lesz majd az isten akartja
Nem lesz pénz s nem kellenek
A nyomorba döntő bankok
Nem kell majd megváltás
Nem kell majd kiválasztás
Nem kell a megbocsátás sem
Mert jónak lenni eredendő vágy
Hát miért mondjátok,
Hogy ily bűnös a világ
325-ben, Niceában aláíratott
két évezred bűnös léte
Azért, hogy kik e szörnyű,
emberhez nem méltó titkot
oly hűen őrizgetik
zsebükhez arany ezért
jócskán tapadhasson