Navigáció


RSS: összes ·




Ez+az: Csend(élet)

, 485 olvasás, Haneda , 2 hozzászólás

Néhány szóban

Megannyi vándor gólya szárnya
terült szét felettem
a kéklő égen.
"Elmentek?" - kérdeztem,
csendesen a fű közül bámulva őket, de nem feleltek.
Katicabogár mászott fázósan a kézfejemre,
körbe-körbe forgolódott,
mint kutya az óljában, hogy hová hajtsa le páncélozott fejecskéjét.
Rezzentett egyet kicsi szárnyaival,
majd kényelembe helyezte magát,
s én,
megértően meleget leheltem rá azon a fázós őszi napon.
Barna pulóverem játszani hívta a szellők szárnyán menekülő faleveleket.
Eső esik…
Ázom az éjszakában,
Katicabogár békésen szundikál tenyerem oltalmában,
a faleveleket
a földhöz préselte a fázós, néma eső,
a gólyák távoli alakját pedig bekebelezte a napot ágyba terelő
sötétség…

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Néhány szóban
· Kategória: Ez+az
· Írta: Haneda
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 196
Regisztrált: 1
Kereső robot: 22
Összes: 219
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.2058 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz