minden emlék lábra kél, takarózz a múltba néha
megszeppenve lépek tovább, elém állt a könnyű préda
nem ugrok már kútba többet, visszatart a mehetnékem
láthatatlan pislogással tekinteted zsebelném be
szeretnél, ha szeretnélek. kölcsönös a bezártság
egy kis körben a toporgásom, tőlem többet ne várj mást
színtiszta szívpárlat, mit felköhögök néma ködben
visszaránt a hitetlenség. repülj tovább, légy ma könnyebb
szárazságban ért a könnyed, szomjúságot hoz magával
elszorul a torkom tőled, ezért vagy rám rossz hatással
új keverést ossz, ha mással eljátszottad tiszta lapod
téglát amit köréd tettem porszemenként visszakapom
új szellő visz, ha hagyom, én döntésem kivel megyek
elcsattanó búcsúcsókkor én vagyok a hitetlenebb
a végletek is kilengenek, kiradíroz körvonalad
homályosabb perceimben soraimból szőjj fonalat