Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Mért hűlt ki a szemed?

, 314 olvasás, Fava , 6 hozzászólás

Elmélkedés

Úgy kell nekem a szeretet,
mint haldoklónak bíztató,
tikkadt földnek bő eső,
ha kiapad áztató.
Eső után ha kisüt a nap
szivárvány
színes fénytörés megtisztult
dörgő ég után…
Mezőnek szép virág,
s magok a földnek,
hontalan madárnak
tavaly rakott fészek.
Mint nyugodt alvónak
színes álomképek,
csillagtalan éjjelre
tiszta reggelek.
Mért csalnak meg mindig
csalfa, vak remények?
Add tudtomra kérlek
Mért hűlt ki a szemed?

Szemed távolba néz
hideg tekinteted,
elmaradt kézfogás,
engem zavar a csend!
Eltűnő álmok,
mond meg mit tegyek?
Nem bántottalak-
mért hűlt ki a szemed?.
Hisz itt vagyok, csak veled-
már rég kísérlek,
bárhol jársz: maradtam
béke szigete csak Neked.
Mi sejtjeimben érték volt
megosztottam veled,
hogy naggyá nőhess,
Te veled, sosem nélküled.
Nem tudom mért hull a csillag,
hamvadnak fények?
Úgy rág a kérdés, mint a féreg
Mért hűlt ki a szemed?

Úgy kellene a szeretet,
mint haldoklónak bíztató,
szép reményt, új esélyt,
varázslatot tartalmazó.
Hogy én is naggyá nőjek,
sejtjeimnek új erőt adó,

jelt hagyhassak utókornak-
hű szeretet, gyógyító.
Hiába suhannék utánad
erőtlen röptem…
Félek! Mélybe hulló,
száműzött csillaggá lettem.
Két szemem könnyben ég,
semmibe hullt évek,
szólnod sem kell… minek?
Tudom már mért hűlt ki a szemed!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Fava
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 192
Regisztrált: 2
Kereső robot: 20
Összes: 214
Jelenlévők:
 · Sutyi
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.5668 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz