Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Még mindig ások!

, 364 olvasás, Kotosy , 8 hozzászólás

Elmélkedés

Ásóval kezemben születtem,
s rögtön ásni kezdtem.
Még fel sem harsant első sírásom,
már mélyre ástam a szűz anyaföldben.
Azóta is csak ások és ások, mind mélyebbre,
s az ég felé nyújtózom a pihenőben…
Ahogy az ég távolodik,
vágyaim úgy zsugorodnak egyre összébb
s én csak ások, egyre mélyebbre,
míg össze nem esek, s el nem födnek, porral, mindörökre…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Kotosy
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 358
Regisztrált: 0
Kereső robot: 26
Összes: 384

Page generated in 0.4039 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz