Ásóval kezemben születtem,
s rögtön ásni kezdtem.
Még fel sem harsant első sírásom,
már mélyre ástam a szűz anyaföldben.
Azóta is csak ások és ások, mind mélyebbre,
s az ég felé nyújtózom a pihenőben…
Ahogy az ég távolodik,
vágyaim úgy zsugorodnak egyre összébb
s én csak ások, egyre mélyebbre,
míg össze nem esek, s el nem födnek, porral, mindörökre…