Engedj utamra!
rabságom ne tartson örökké
miért legyek szolga
testednek már nem kellek én!
Főzz kávét és estére kaját
vedd át lelkem minden baját
parancsolgatsz és kérdőre vonsz
hol a pénz mit adtam-- mondd!
Papírra vetem az elszámolást
a konyhapénzt, a napi kiadást
s mert boltba csak én járok
az áraktól is mélyül az árok!
Néha érdekből mellém bújsz
nekem jutott e furcsa sors
én nevetek, te meg kínlódsz
mert megtörni nen tudsz!
Sokáig éltem így, de nincs harag
megkondult bennem a vészharang
nem viszlek többé ide-oda
mert ez az út nem vezet sehova!
Te a pénzt imádod
az kell neked minden áron!
nekem az élet apró örömei
szeretet kell, s egyszerűen élni!
Megjegyzés: 1995 10 06