Most már boldog vagyok,
mert már semmi sincs
Amiért boldog kellene lenni.
Enyém az álom s várom,
hogy szálljon fejem fölött
az az ismeretlen űrrepülő
Mely átvisz a gáton, s ha kell a halálon
Majd fölébreszd valahol egy hólapáton
Hogy a kikötőben az a félszemű kalóz is
Megértse mi az, hogy kényszerzubbony.
Mert minek is lenne jó, ha jó
Ha végül is minden az övé lesz
Hogy az apád az tudja, az anyád is sejti
Neked meg már minden agysejted érzi
Hogy hogyha levegőt veszel,
S még fizetsz is érte
S pláne hogyha jó nagy az oxigén szintje
Akkor csak annyi a fontos,
hogy ne lásd a falat
Mert minden kép egy szép kis falat.