Bőrünk évektől szétfoszló talmi, jelmez:
megszépít vagy elrejti kik is vagyunk.
Egy véletlen - találkozunk - s bordaterpesz
repeszti megkötött csontunk, izmunk, inunk.
Az ősi istenkódtól - megfejthetetlen -
elvérzik a büszkeség, kétségbeesés,
és csontjaidról a vágyak lefejtenek
míg titkod téged hétköznapjaimba vés.
Tegnap oly lassan mért bennünk az az élet:
a szinuszcsomó diktálta unott ütem.
Ma már: Vagy; Vagyok; Ráncaid nevetgélnek;
Te ritmusok felgyorsulása vagy nekem.