Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ritmusok

, 545 olvasás, legna , 12 hozzászólás

Szerelem

Bőrünk évektől szétfoszló talmi, jelmez:
megszépít vagy elrejti kik is vagyunk.
Egy véletlen - találkozunk - s bordaterpesz
repeszti megkötött csontunk, izmunk, inunk.

Az ősi istenkódtól - megfejthetetlen -
elvérzik a büszkeség, kétségbeesés,
és csontjaidról a vágyak lefejtenek
míg titkod téged hétköznapjaimba vés.

Tegnap oly lassan mért bennünk az az élet:
a szinuszcsomó diktálta unott ütem.
Ma már: Vagy; Vagyok; Ráncaid nevetgélnek;
Te ritmusok felgyorsulása vagy nekem.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: legna
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 10
Regisztrált: 1
Kereső robot: 12
Összes: 23
Jelenlévők:
 · hegeanna


Page generated in 0.0367 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz