. Az éjszaka csupa békesség.
Csend van és sötétség.
Csak a holdnak fénye sejtet néhány alakot.
S néha látni egy-egy hulló csillagot.
Ó csillagok, ó csillagok!
Mily szép is ahogy meghaltok.
S csak az tudja, hogy voltatok,
Ki látja halálotok.
Benneteket senki sem sirat,
S ti magatok sem sirtok.
Percnyi tündökléssel,
A sötét mélybe hulltok.
Sokan vagytok odafenn,
Születtek s meghaltok,
Velem lesztek de elhagytok.
De egyszer én is meghalok,.
Halálom épp oly röpke lesz, s ragyogni fog,
Mint az égből hulló csillagok.
Aki ismert, tudja majd, hogy léteztem,
S mint a legtöbb hullócsillag, én is úgy végeztem.