Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Tündöklő halál

, 517 olvasás, Anubis , 2 hozzászólás

Elmélkedés

. Az éjszaka csupa békesség.
Csend van és sötétség.
Csak a holdnak fénye sejtet néhány alakot.
S néha látni egy-egy hulló csillagot.

Ó csillagok, ó csillagok!
Mily szép is ahogy meghaltok.
S csak az tudja, hogy voltatok,
Ki látja halálotok.

Benneteket senki sem sirat,
S ti magatok sem sirtok.
Percnyi tündökléssel,
A sötét mélybe hulltok.

Sokan vagytok odafenn,
Születtek s meghaltok,
Velem lesztek de elhagytok.
De egyszer én is meghalok,.

Halálom épp oly röpke lesz, s ragyogni fog,
Mint az égből hulló csillagok.
Aki ismert, tudja majd, hogy léteztem,
S mint a legtöbb hullócsillag, én is úgy végeztem.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Anubis
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 200
Regisztrált: 2
Kereső robot: 21
Összes: 223
Jelenlévők:
 · Sutyi
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.1778 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz