Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Csendesek az őszi fák

, 338 olvasás, Riccio , 1 hozzászólás

Szerelem

izzadt ujjak kényszerítik a billentyűt
még nyár van, de közeleg a meghűlt szív
nem bűnt ír a képzelet, ha közös vétket álmod
bár összefonna sorsunk, más utat kell járnom
súlyos a lábnyom. sok nehéz szó nem könnyít
lezárom az elmém, lelkem szemközt nyílt meg
érezd magad otthon, majd rabold ki. hagyom
még emlékkép sem lehet, hogy ott lógunk a falon
összeköt a keret, de elválaszt a kontúr
pont úgy mint a talaj, s a víz
szaladj ha bírsz, utolér a gondolat
könnyezel, ha írsz, kiteszem a pontodat
levetítem sorsomat, de megszakad a jelennél
mit se érnél nekem, ha nem jelennél meg
a vásznon, amin pihentetem pupillám
a képkocka üres. csak képzeletem fut így tán
utánad. hátha tükörként néz tiédbe
eldőlök a széllel, majd a tükörkép tér ki értem
hogy tartsa még a hitet, aminek nem épült templom
te állítasz oltárt, súlya csak itt bent nyom
szívemben a tempót csak egy metronóm, mi őrzi már
ha elszállnak a madarak, csendesek az őszi fák

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Riccio
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 188
Regisztrált: 1
Kereső robot: 22
Összes: 211
Jelenlévők:
 · Sutyi


Page generated in 0.359 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz