Túlfeszített húrok dallama
tekeredik nyakamra,
fojtogató hit-ritmus
a – “ nincs" nihilizmus.
Hallod?
Lélek-oltárán
sikoltó önvád
toporzékol vád-imát:
“ szabadakarat harcosa lettem én,
ki egy parányi fényért
sötét síromat vájom rég"
Ha…
áttetsző hajnalok zsoltára
csengné életem értelmét,
akkor se hinném, hogy küzdenem:
volt miért.
Itt nem.
Világtalan esték,
csillagporos eszmék
kürtszavára ébredek -
és megyek … Feléd!
2008. aug. 20.