Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ezredforduló

, 321 olvasás, Napkelte , 0 hozzászólás

Elmélkedés

Tengernyi szó, megannyi gondolat,
Ezek erősítik hangomat.
Düh, fájdalom és szenvedés,
De oly édes, s gyengéd az érkezés.

Ezer gondolat és tollvonás,
Mint égben szálló szárnyalás,
Festett lelkemre egy képet,
Adott lélegzetvételt.

Verseim nélkül ember sem volnék,
Elfelejtett közönyként halnék.
Ha hátranézve nem látnám utamat,
Az emberek sem hallhatnák szavamat.

Ezért írok, ezért, s magamért,
Én így küzdök életemért.
Karcolataim szívemben élnek,
Hírt visznek a földkerekségnek.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Napkelte
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 319
Regisztrált: 1
Kereső robot: 23
Összes: 343
Jelenlévők:
 · arttur
 · gazzo


Page generated in 0.3896 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz