Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Kávai Krisztus

, 505 olvasás, leleszi , 12 hozzászólás

Gondolat

Az ájult hőségben a sárgálló füvek
egy szekér nyomait fülelik.
Felhőkön ülő szeráfok az Ő nevét mondogatják
egymásnak. Fény és árnyék titokzatos
villódzása a dombhátakon.
Hármasban sétálunk e égtájon.
Bikinis pásztorlány terelgeti kecskenyáját,
míg mi a vadászösztöntől hajtott
kutyánkat istránggal lábunkhoz parancsoljuk.
Távolban láncfűrész sivítása hallatszik,
ezt mondjuk: az élet és a halál egy sikoly.
Az alászálló vöröslő Nap a fák
puha-finom lombfészkében álmosan elalszik.
Utcánk elején,
közvetlenül az országút mellett
egy szélkorbácsolt, esővert, töviskoronás
Krisztus várja a találkozások hajnalát,
hogy a mellette elsiető,
vagy az autóban ülő emberek
végre észrevegyék őt,
és megértsék a kereszt misztériumát.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: leleszi
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 179
Regisztrált: 2
Kereső robot: 31
Összes: 212
Jelenlévők:
 · Öreg
 · Sutyi


Page generated in 0.1723 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz