Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Karodban

, 379 olvasás, vadrozsa , 2 hozzászólás

Szerelem

Karodban elpihen nyugtalan lelkem,
óvó bástyaként véd
a rideg szőtte világtól.

A vágy susogó hangja lebben,
rohan feléd
sötét szemű éjszakából.

Kérő szempárom tükrében
érzéseim csokrát látod.
A vonzalom csillogó fénye,
villanó boldogságként
járt ott.

Sóhajod lágyan cirógat
belopódzik az éj ajtaján.
Finoman megrezzenti
álmoktól fénylő,
nyújtózó pillám.

Karodban megnyugszom kedvesem,
féltőn átölel,
örömkönnyekkel gyöngyözöm,
melyet előcsalt a szerelem.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: vadrozsa
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 204
Regisztrált: 1
Kereső robot: 32
Összes: 237
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.1959 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz