viszket a lábam
térdhajlat körül,
vakargatom bátran
alul és fölül.
körmöm akad – fura,
mint kaparom magam,
alig vagyok ura, -
úgy elkapott az iram.
forgatom, amit leszedtem, -
ez milyen érdekes…?
nézem meglepetten,
megdermedt húsleves…
nyomkodom a helyét,
szemlélgetem lábam -
csepegteti levét,
felszökik a lázam.
valami belém szúrt
piros is nagy köre…
bőrömbe kullancs túrt?
bár nincs beszakadt feje.
akkor viszont pók volt, -
töprengek aszottan,
s amíg rágott - horgolt,
én viszont aludtam.
szívott a bestia,
húsomat marta -
belém öklendezett,
nedvemet akarta.
mint holmi páclevet;
bomló testem falta,
s míg elevenen evett -
ó én hagytam - balga…
szememben rettenet
feszeget ketrecet,
pókpácos pillanat
hálóján billegek.