Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Isten bölcsőjében

, 271 olvasás, halota , 8 hozzászólás

Sajgó lélek

Vihar tölcsér szenvedélyében forgok,
velem repül, kavarog ház, asszony, gyerek,
minden amihez közöm volt,
félutamból visszanézek,
vállamon érzem még tetteim százujjú nehezét,

lent a sebzett tüdejű Föld suttog
utánam gúnyos szavakat,
emlékeim, mint
nap-fénnyel teleírt falevelek,
csapkodják számkivetett isten-fényű arcomat,

már nem kergetem
a sziromtépő kivérző gyönyört,
az ég ablakát keresem, a küszöbön túli jövőt,
tenyérnyi kék-reménység után kutatok,
hogy végre beleláthassak
a végtelen szülő-ágyékába,
ahol meztelen csöpp erőként
jöhetek újra világra, s csecsemőként,
Isten bölcsőjében dajkálva,
új napként világíthatok…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: halota
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 302
Regisztrált: 2
Kereső robot: 26
Összes: 330
Jelenlévők:
 · Déness
 · Sutyi


Page generated in 0.2678 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz