Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Rím nélkül, csendesen…

, 435 olvasás, Kotosy , 5 hozzászólás

Elmélkedés

Múlik az idő, s barátom szemében is
megjelenni látszik a halál fénye…
Egyre inkább öregszem én is,
remegő kezem sem szorít már úgy, mint régen…
Csontjaim csikorogva, port szuszogva fordulnak el egymáson,
Már csak porfogó vagyok, mint amott az a régi vászon…
Mozdulnom is nehéz… Inkább csak bámulok ki az ablakon,
Nézem, ahogy az embertömegek néma sikollyal szemükben rohannak…
Rohannak, mintha lenne hová sietniük,
Pedig ők is tudják már: Nincs semmijük…
Bábok vagyunk egy hatalmas, magára hagyott sakktáblán,
Helyben járva bosszúsan verjük a port, s várunk…
Várjuk, hogy valaki játsszon már…
Közben emberöltők telnek és én is egyre nehezebben szorítom ezt a whiskys poharat.
Múlik az idő…, s a halál fénye szűrődik át már az én szememen is…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Kotosy
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 204
Regisztrált: 1
Kereső robot: 20
Összes: 225
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 1.2226 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz