Hangya fetreng a homokba, meg-megáll
morzsát keres a nyomokba, nem talál,
amíg én a hangya útját figyelem
tenger vizén fehér hullám integet.
Míg napozunk, sóhajtozunk a parton
színtelen pók nyújtózkodik a napon,
tenger mellett futkosnak az emberek
ellenkeznek hullámokkal eleget.
Mire képes az unalom látjátok
gondolatban kártya nélkül kártyázok,
ide-oda dobálom a színeket
hunyorogva formálom a rímeket!
Megjegyzés: Kréta, 2008.07.03.